Paulo Coelho
2012. június 28., csütörtök
The best
A fény harcosa hisz. Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek. Biztos benne, hogy a gondolkodása megváltoztatja az életét és mert biztos benne, hogy meg is változik. Bízik benne, hogy rátalál a szerelemre, és mert bízik benne, rá is talál. Olykor kiábrándul. Olykor megsérül. Ilyenkor hallja a megjegyzéseket: - Milyen ártatlan! De a harcos tudja, hogy megéri hinni. És minden vereségre két győzelem jut. Ezt mindenki tudja, aki hisz.
Sometimes I just wanna fly away from here...
Eljön majd az idő, amikor fel fog tűnni, ha a tükörbe nézel, hogy az a csillogás, ami egykor a szemedben volt már régen eltűnt. Már nem úgy látod a világot, mint egykor, már nem várod a csodákat, pusztán a sivár és kopár tényeket látod, amik villámként képesek átcsapni rajtad. De téged ez már cseppet sem izgat. Tudod nagyon jól, hogy ez a világ sajnos ilyen. Nem fog annyira lelkesíteni semmi a világon, mint régen, mert tudod, hogy semmi sem olyan fontos és nagyszerű, mint azt egykor hitted.
2012. június 27., szerda
I think... :))
Létünk legszomorúbb ténye az, hogy a reményeinkkel és törekvéseinkkel lassan elkopunk. Hiába beszéljük rongyosra a szánkat, akkor sem fognak megváltozni a dolgok, csak akkor, ha próbálunk tenni érte. Semmi sem fog egyszerűen az öledbe hullni, de ez köztudott. Mégis sokszor elfog egy olyan érzés, mely a reményre késztet újra és újra, s közben ölbe tett kézzel várunk a csodára, amit mi tehetnénk meg. Pontosan hogy is van ez? Erőt kéne venni magunkon. Ha már nincs erőnk, az azt jelenti, hogy már alig élünk...Mennyi értelme is van az ember életének?...Talán annyi, amennyit ki tud hozni a saját erejéből és végrehajtja, azt amit eltervezett egykoron. :)
2012. június 24., vasárnap
Úgy gondolom...:)
Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel az ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság órájában valamitől. S mégis ki lehet azt jelenteni, hogy a szomorúság megszépíti az életet. Először is: az örömök, melyek az idő múlásával eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével a szemed előtt a világot, s minden szebbnek és nemesebbnek tűnik majd. Messzebbről fogsz mindent látni, mintha a vándorlás közben a csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbé, igazabbá és egyszerűbbé válnak ebben a nemes ködben. Egyre emberibbnek érzed magad. Mintha hallanád a zenét a dallama nélkül.
2012. június 21., csütörtök
Remény
Mind azt hisszük, nagyok leszünk, és kicsit csalódunk, a reményeink nem valósulnak meg. De néha a reményeink alaptalanok. Néha amire számítunk, könnyen elhalványul amellett, ami váratlanul ér. Miért ragaszkodunk a reményeinkhez? Mert amire számítunk, az tartja bennünk a lelket. A reményeink tartanak talpon. Amire számítunk, az csak a kezdet. Amire nem számítunk, attól változik meg az életünk.
Célok
Inkább vállalkozzak valami nagyra és valljak kudarcot, mint vállalkozzak a semmire és legyek sikeres. Rendkívüli emberek olyan átlagemberekből lesznek, akikben az elkötelezettségnek egy rendkívüli mértéke van meg.
Nemzetközi Bajnokok
Aerobic: Mindenki a legjobb formáját hozta :))
Nemzetközi Bajnokok
Aerobic: Mindenki a legjobb formáját hozta :))
Tell !
Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy elmondd, amit el kell mondanod?
Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned?
Mondd, mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra, és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd?
Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy?
Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned?
Mondd, mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra, és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd?
Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy?
2012. június 19., kedd
Egy mosoly nem kerül semmibe, de nagyot visz véghez !
Nem tudod mit rejt a sorsod. Mosolyt hoz-e vagy könnyeket. Tanuld meg feledni a rosszakat, s őrizd meg a boldog perceket...!
2012. június 7., csütörtök
2012. június 5., kedd
Bizonytalanság
A bizonytalanság érzése leginkább valami lappangó betegséghez hasonlít, amely észrevétlenül felszívódik az ember szervezetébe. Van úgy, hogy nem is gondol rá, nem is vesz tudomást róla, egyszerre aztán erőt vesz rajta, és a legboldogabb perceket is meg tudja mérgezni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)