Úgy gondolom...:)

Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel az ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság órájában valamitől. S mégis ki lehet azt jelenteni, hogy a szomorúság megszépíti az életet. Először is: az örömök, melyek az idő múlásával eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével a szemed előtt a világot, s minden szebbnek és nemesebbnek tűnik majd. Messzebbről fogsz mindent látni, mintha a vándorlás közben a csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbé, igazabbá és egyszerűbbé válnak ebben a nemes ködben. Egyre emberibbnek érzed magad. Mintha hallanád a zenét a dallama nélkül.