Egymásról azt hisszük, boldog talán, és irigykedünk minden szaván.
Azt hisszük, hogy a másik szeme ragyog, gondolataink tiszták, szabadok.
S nem vesszük, dehogy vesszük észre, hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Különösek vagyunk mi emberek...a lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk, hisz akkor is sírunk, ha nevetünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése